"Az ortopédia az orvoslás tartó és mozgató apparátus betegségeinek megelőzésével, gyógyításával és kutatásával foglalkozó ága."

Prof. dr. Vízkelety Tibor

Az ortopédia kifejezés az ógörög 'orthos-' "egyenes" és 'paidos' "gyermek" szóösszetételből származik. A humán gyakorlatban a tudományterület a csontok, ízületek szalagok, tehát  a mozgás passzív szerbveinek veleszületett illetve szerzett deformitásaival és egyéb megbetegedéseivel foglalkozik. Állatorvoslásban ide tarozik a traumatológia tudományterülete is, úgy mint a csonttörések, ficamok gyógykezelése, valamint az ortopéd sebészettel foglalkozó állatorvosok feladata a gerincoszlop sérüléseinek, porckorong sérveknek szakszerű ellátása is. Ez utóbbi témakört azonban honlapunk a neurológia fejezet alatt tárgyalja.

Az ortopédiai megbetegedések általában valamilyen fokú sántaságban, mozgásintoleranciában jelentkeznek. Sok közülük bizinyos korosztályokra jellemző. Ide tartoznak például a sokak által ismert diszpláziák, mely fogalmat a lagtöbb laikus a csíoőízületi diszpláziával köti össze. Itt azonban szeretnék egy kicsit kitérni. A diszplázia szó önmagában fejlődési rendellenességet jelent, tehát érintheti bármelyik ízületet, de akár a szívbillentyűk tekintetében is beszélhetünk diszpláziáról. A fejlődési rendellenességek nem biztos, hogy közvetlenül a születés után jelentkeznek. Sokszor később (akár egy éves kor körül) megjelenő tünetek is visszavezethetőek örökölt rendellenességekre. Fontos szabály tehát, hogy főként fiatal állatok sántasága esetén, amennyiben az két nap elteltével nem javul forduljunk azonnal a témában járatos állatorvoshoz. Persze ez  nem csak a fiatal állatok esetében érvényes szabály. Az ortopédiai megbetegedések közöl- de igaz ez a traumatológiára és neurológiai kórképekre is- a legtöbb akkor gyógykezelhető igazán eredményesen, ha időben diagnosztizáljuk a megbetegedést, mielőtt annak szövődményei kialakulnának. A kezelés nem jelent feltétlenül műtétet. Van sok ide tartozó megbetegedés amely időben észlelve megfelelő diétával, mozgáskorlátozással, fizioterápiával gyógykezelhető. A műtétet igénylő elváltozásoknál sem mindegy, hogy milyen hamar sikerül diagnosztizálni az adott elváltozást. Például egy csípő ízületi diszplázia kölyök korban diagnosztizálva, nagyok kis műtéttel jó eséllyel korrigálható, míg később már komolyabb, a medencecsont több helyen történő átvágása szükséges a megfelelő korrekcióhoz, egy éves kor felett pedig már csupán a teljes csípőízületi protézis, vagy a combcsont lefejezése jöhet szóba mint lehetséges megoldás. Ugyanez a szabály érvényes a törésekre is. Minél hamarabb kerül ellátásra egy törött végtag, annál valószínűbb, hogy sikerül a teljes helyre állítás, így a szövődménymentes gyógyulás és hosszú távon a teljes végtaghasználat.

Az ortopédsebészeti diagnosztika legtöbször igen összetett. A vizsgálatok részét képezi a fizikális vizsgálat amikor az állatorvos az elváltozás illetve a fájdalom helyét igyekszik lokalizálni. Szinte minden esetben szükséges a radiológiai vizsgálat. Az érintett végtagról mindig legalább két irányú (elölnézeti és oldalnézeti) felvétel szükséges. Sok elváltozás biztos diagnózisához azonban szükséges lehet más beállítású felvétel is, különböző ún. stresszfelvételek, vagy röntgensugár által nem látható porcos részek vizsgálatára az ízületek röntgensugárfogó kontrasztanyaggal történő feltöltése sem számít ritkaságnak. Kevésbé gyakori, hogy CT, esetleg MR vizsgálatra van szükség. Előfordul, hogy pl. nehezen lokalizálható fájdalom csak a nukleáris medicina igénybevételével ún. szcincigráfiás vizsgálattal térképezhető fel. Ez utóbbi eljárások nem számítanak rutinszerűnek, de Magyarországon mindegyikük hozzáférhető. Ambulanciánk szükség esetén beutalóval küldi ezekre a vizsgálatokra pácienseit. Gyakoribb de szintén nem rutinszerű eljárás az arthroscopia. Itt az ízületbe juttatott kis kamera segítségével vizsgálják át a szervet, sok betegség biztos diagnosztikáját jelenti. Az arthroscopia azonban nem csupán diagnosztikai eljárást jelent, bizonyos megbetegedések gyógykezelésére, pl. levált porcdarabok eltávolítására is használatos nagyon kis seben (minimál invazív technika) történő beavatkozás.

"Amiben az ortopéd sebészet talán különbözik az orvoslás egyéb területeitől- és számomra ez jelenti a legnagyobb vonzerejét- az, hogy sehol másutt nem kap ekkora hangsúlyt a manualitás."

dr. Diószegi Zoltán egyetemi adjunktus

A fenti idézetből is kitűnik, hogy azon ortopédsebészeti megbetegedések, melyek műtéti beavatkozást igényelnek megfelelő képzettség mellett kellő kézügyesség és gyakorlat szükségeltetik. Magyarországon ebben a pillanatban a Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület tagjai biztosan rendelkeznek a nevezett kritériumokkal, így a tárgyalt kórképek előfordulása esetén bizalommal fordulhat bármely kollegánkhoz. Nagyon fontos azonabn tudni, hogy az ortopédiai elváltozással kezelt állat esetében a gyógyulást nem egy kezelés esetleg műtét jelenti. Mindig számolni kell gyógyulási idővel és ezalatt az idő alatt a tulajdonosra nagyon sok feladat vár. Mindenben be kell tartania a kezelő orvos utasításait, feltétlenül meg kell jelennie az előírt kontroll vizsgálatokon. Mint minden műtétnek az ortopéd sebészeti beavatkozásoknak is lehetnek szövődményei. A szóba jövő lehetséges szövődményekről és ezeknek kockázati esélyéről az állatorvos mindig tájékoztatást ad a beavatkozás előtt, és a gazdinak a legkisebb gyanús jel észlelése esetén akár az előírt kontrollvizsgálatokon kívül is azonnal a kezelő állatorvoshoz kell fordulnia. A tulajdonos megfelelő együttműködése nélkül a legkiválóbban kivitelezett műtét is lehet sikertelen, ha az állatot elhanyagolják, nincs megfelelő orvosi kontroll alatt, vagy nem tartják be az orvos utasításait.

Honlapunk ezen fejezete az ortopéd sebészeti és átfogóan a tarumatológiai megbetegedéseket tárgyalja testtájanként az adott testtájon belül pedig igyekszünk az előfordulás gyakoriságának megfelelően felállítani a sorrendet. Minden tárgyalt elváltozásról szóló ismertető a szerző saját tapasztalatain, illetve  mindenkori naprakész szakirodalmi adatokon alapul.

dr. Angyal Gábor